Reszkető kézzel markolok szívembe;
Életre buzdítom a haldokló árvát.
Kopott páncélt veszek testemre,
Mozgásra bírom minden csontját.
Ha majd vér hullik szememből,
Lesz-e arany a könnyekből?
Törött iránytűvel keresem utam,
S senki sincs, aki segít.
Zsákutcából zsákutcába jutottam,
S nincs, ki előre mozdít.
Ha majd kifogyom az időből,
Lesz-e arany a szenvedésből?
Látom az utam ki a gödörből,
De oly kevés erőm maradt.
Szél visz majd ki a mélységből,
Ami egyszer mindent megmutat.
Ha majd por s korom lesz testemből,
Akkor arany lesz végre véremből.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...