Lelkem a pokolban ég el

Érezted a dühömet, magadon, a lelkeden
Megláttad a sötétet bennem, a szívemben
Helhevíted testem tüzét, érezted, éreztem
S lángolok ha meglátlak, szerelmem, emlékem

Fagyott szívű, az lennék én
Érzéketlen, és szép
Síkíts a sötétben, nem hallja senki
Dühödt hangodat börtönöd elnyeli

Szerettél egyszer, elhagytál végül
Szívemet sarkaddal tapodtad, sérült
Elhagytál kedvesem, bűnös vagy végleg,
Szíved könnyeit iszom, mint véred

Érzéketlen kődarab van szívem helyén
Gyönyört, szerelmet megtagadom én
Síkítok a sötétben, nem hall senki
Dühödt hangomat börtönöm elnyeli

Magadhoz ölelsz, suttogsz szavakat
Véred illata megvadít, nem hallom hangodat
Iszom a véred, nem állít meg semmi
Szívod az életem. Nem vagyok senki

Elolvad a szívem, mint jég a napon
Szívembe tőrt döfsz, s leszek én is halott
Sikítanak a sötétben, meghallom mindet
Dühödt hangukba beleremeg minden