Lebegés

A mély tengerben úsznak a gondolatok
És karjaikkal csapnak a vízbe,
Körbe-körbe lebegnek az emlékek,
Parányi testük görcsként lüktet

Kis kavicsok verik sajgó halántékom,
Mind egy-egy gong, tompa, üres, halott,
Elmerülnek lassan, és visít a mély,
És halak fuldokolnak benne

Lebegek. De nem tudom, merre s hogyan,
A választ csak lábammal taposom,
Kezem bilincsbe verve: fogoly vagyok?
Kiutat se talál már a szem.

Vége. Elmerült holttestek körülöttem,
Üveg szemük vádlón reám mered,
A bilincs fog, rángok, izzom, mint a fény:
Az elme is tengelyen forog.

De hol a remény, hol az élet? Hol van a hit?
Hol a világ, az én? Hol vagyunk?
Csak a kérdések tömkelege köhög,
És beteg az összes gondolat!

Ne várj, te szív, te nyugtalan lélek, ne várj,
A bilincs nem enged el már soha,
A remény halott, kőszikla a fejem:
És bang-bang, csak kong az élet...
És beteg az összes gondolat!