Láttam..

Láttam a Bánatot.
Könnyesen jött felém,
Magányos óra volt
az ébredés éjjelén.

Szeme titkokról mesélt
és tovatűnt álmokról
keserű, széjjeltépett
kósza vágyakról.

A fájdalom, mint
virágillat ölelte át,
Soha nem felejtem
édesbús sóhaját..

Egyedül jött-
nem kérdezett,
s én hiába nyújtottam
kezeimet,

mint látomás szertefoszlott.
Bénultan álltam- álmodom,
tudtam már akkor,
többé nem láthatom.

Mégis enyém marad az emlék,
ahogyan mellettem lépdelt,
s smaragdkönnyes szemmel
szomorúan nézett..

2003.