Láthatatlan embert láttam,
az elhagyott félhomályban.
Ott állt magányosan,egyedül
olyan volt mint egy fakó,
megfáradt hold mely megkerült
Ült egy padon s maga elé nézett,
gondolkodott,néha férre nézett
Roszra gondolt talán,
vagy a mult árnyai,melyek
nem engedték,gondjait,fájdalmait
kiontani?
Távolodott a kép s Ő egyre közelebb ért
s láttam már jól s tisztán,
nem árny volt mely a padon ült...
A LÁTHATATLAN EMBER mely elökerült
nem volt láthatatlen többé...
Rásütött a FÉNY...de nem is fény volt
késöbb rájöttem én
Az EMBER ÉN voltam,Te pedig a FÉNY
s az a mi titkunk
Az egyedüli TÉny.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-24
|
Novella
Egy balulsikerült kapcsolatfelvétel elgondolkodtató története.
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Láthatatlan ember
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások