Láng

Ülök a tábortűznél,s szeretném,
Igen nagyon, ha velem melegednél.
Nézzük a lángot,
Mely életet vett és adott,
Mely szemed mélyén,
Éj sötétjén,
Kavarog, áthat.

A láng, táncol, éget,
Szemem, téged méreget.
Hamarosan bent is kigyúl valami,
Mi elől nem lehet szaladni,
Megbabonáz, hevít,
Nincs jég mi segít,
Olthatatlan.

Ahogy az időmúlik,
Fellobban, parázslik,
Soha nem pihen,
Mint kárhozott szívem,
Behúnyom szemem,
Ajkad éget most,
Feledhetetlen.

Fellángol, elemészt,
Bennem van, s mellettem,
Felettem, alattam,
Olthatatlan,
Feledhetetlen,
Kavarog, és áthat.
Már emlékszem...
Ez a SZERELEM!