Lagymatagi szinház

Lehet néha
Egy kicsit léha
A bombiván
Egy szívszaggató árián
Miközben
Úgy vív, mint egy pávián,

Lehet céda
És Ő nem példa
Ez a szubrett
Aki a magas C helyett
Pukkedlizik
Régóta inkább mindenkinek,

De a súgó az mindig
Jó helyen áll,
Ha megakad a szinész,
Nem kiabál.
Nagyon halkan
Csak korrigál.

Ám a függönyhúzón
Rajtamúlik minden
Őt sohase látja a közönség
Nem írják ki a nevét,
Sohase várja,
Hogy tapsot kapjon,
De nélküle mit ér az egész?

A drámai pillanatot csak Ő érzi,
És a függönyt jó időben leereszti,
A többit a közönségnek kell kitalálni,
Ha bezárul a függöny haza lehet menni,
Minden színdarabnak így szokott vége lenni.

De most az egyszer,
Nem volt ott az ember.
A direktort nem érdekelte,
Hiányzott a „Senki Emberke”
Így a színdarabja megbukott,
A színpad üresen tátongott,
Az újságok csak annyit írtak,
Meg kellett bukni egy ilyen színdarabnak.
Ahol a végén nem megy le a függöny.
A direktor felmondott rögtön.
Még ma is gondolkodik rajta,
Miért bukott meg a szindarabja?

Ugye, Ti tudnátok segíteni rajta?