Kutass agyadban!

Üres agyamat kiforgathatom,
Nem maradt más csak egy gondolatom.
Miről is szól, magam sem tudhatom,
De lassan testet ölt a papíron.

Fejemből kezembe csordogálnak,
Betűkké, szavakká összeállnak,
És mikor kinyitod a vízcsapot,
Ömlik belőled a gondolatod.

Rohannak előtted a mondatok,
És örülsz, ha van időd leírnod,
Mert lassú a kéz a gondolathoz
Érzed, hogy gyarló vagy az íráshoz.

Aztán ismét kiürül a csésze,
Kutass ismét agyad szögletébe,
Ha írni akarsz úgy se lesz béke,
Kezdj hát bele egy újabb mesébe.

Üres agyamat kiforgathatom,
Nem maradt más csak egy gondolatom.
Miről is szól, magam sem tudhatom,
De lassan testet ölt a papíron.

Fejemből kezembe csordogálnak,
Betűkké, szavakká összeállnak,
És mikor kinyitod a vízcsapot,
Ömlik belőled a gondolatod.

Rohannak előtted a mondatok,
És örülsz, ha van időd leírnod,
Mert lassú a kéz a gondolathoz
Érzed, hogy gyarló vagy az íráshoz.

Aztán ismét kiürül a csésze,
Kutass ismét agyad szögletébe,
Ha írni akarsz úgy se lesz béke,
Kezdj hát bele egy újabb mesébe.