A reményem. Mert reméltem,
Reméltem, hogy megértem,
De, ha megértem, érdemes
Lett volna megélnem?
És most közömbösen itt álok,
A többi közömbös között,
Várom, hogy ítélkezzenek
A lényem léte fölött.
Itt a semmi középén vígan,
Játszunk gondjainkkal halkan,
Hogy ott, ahol nem ez van,
Szívüket ne szennyezze katlan.
Én is szeretnék ott dalolni,
Fütyülve mindenkinek elmondani,
Hogy becsüld magad, amíg lehet,
Mert odaát a közöny eltemet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-06
|
Történetek
Anna lassan lépett be a meleg, gyertyafényes szobába.<br />
A lágy zene, a levendula illata...
2025-08-23
|
Horror
A Szibülla Könyvének eltitkolt sorai és egy ősi, véres tőr a főhős családi múltjának legmélyebb,...
2025-08-21
|
Merengő
Zuhogott az eső és fújt a szél. Gini a vörös, rövid hajú nő egy késel a kezében kiment az...
2025-08-15
|
Horror
A Szibülla Könyve, egy ősi, görög írásokkal teli füzet nyitja meg a kaput a főhős múltjának...
2025-07-26
|
Történetek
Tavaly megtörtént lánybúcsú ami életem legextrémebb orgiájává vált.<br />
Néhany helyen kiszínezve,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...