Közönyösen remélve

A reményem. Mert reméltem,
Reméltem, hogy megértem,
De, ha megértem, érdemes
Lett volna megélnem?

És most közömbösen itt álok,
A többi közömbös között,
Várom, hogy ítélkezzenek
A lényem léte fölött.

Itt a semmi középén vígan,
Játszunk gondjainkkal halkan,
Hogy ott, ahol nem ez van,
Szívüket ne szennyezze katlan.

Én is szeretnék ott dalolni,
Fütyülve mindenkinek elmondani,
Hogy becsüld magad, amíg lehet,
Mert odaát a közöny eltemet.