Könyörgés

Elhagytál, amikor vérzett a szívem,
Vérben úszott testem-lelkem.
Elhalványult szép emlékek borúsnak tűnnek,
Eltörted a fény forrását és most sötét, a büntetted.

Félek, mert fáj és nehéz egyedül küzdeni,
Minden este fáradtan ágynak zuhanni.
Mikor sírva könyörgök, elfordultál tőlem,
Miért nem hihetem, hogy te megmaradtál nekem?

Miért nem viszel kézben,
Ha elveszek a nagy messzeségben?
Miért nem őrzöd álmom mikor sírva alszom el,
Sejtelmes álmokból a sötétség ébreszt fel.

Önző világban nem lelem a helyem,
Úgy érzem végleg eltévedtem.
Hol szállhatnék meg egy keveset pihenni,
Rohanó világban egy kicsit körül nézni.

Nem kérek sokat, csak segíts élni,
Kérlek segíts nekem tovább lépni.
Miért olyan nehéz szeretni,
Miért nem tudok feledni.

Büntet az élet,
másnak még sincsen előítélet,
De hiszek benned mert azt mondtad eljön a vég,
S számon kéred ki miért s hogyan élt.