Koldus

Éhező szempár, egy eltiport élet.
Semmibe vett ember ő, kit sokan kikerülnek.
Mocskos, szakadt ruhájában botorkál és kéreget,
ha nincs szerencséje, tovább áll és máshol próbálja meg.

Másnak háromfogásos vacsora jut, ő kifli véget rágcsál,
úgy érzi, nem ér többet egy rohadt petáknál.
Télen átfagyva, élelmet keresve
sétálgat az utcákon kukákba belesve.

Istenhez fohászkodik, oltsa ki életét,
ne szenvedjen többet elég volt ennyi kín.
Úgy érzi, jobb volna meghalni, mint élni,
De mindennap felkel és a megváltást reméli.

Hisz’ van még egy két ember kimegszánja őt,
és hirtelen százasok hevernek a lábai előtt.
A váratlan pénzel, nem tudja mit kezdjen,
kaját vegyen vagy italt fizessen.

De elkölti hamar kapott kis pénzét,
és éhezés következik egy-két hétig.
Így megy ez míg meg nem betegszik,
vagy amíg a hirtelen fagy meg nem sebzi.

Aztán meghal, mint mindenki más,
de az ő temetésén nem gyászol család.
s ki volt a hibás? nem tudjuk meg soha.
Lehet nem ezt érdemelte, de az lett a sorsa.