Kóborló a sivatagban

Egy ideje bolyongok már,
az igazit,
a megnyugvást keresve.
Sokszor volt olyan, hogy
rossz embert találtam,
átéltem sok fájdalmat,
de mindből tanultam.
Most is ez az ábra.
Nem te voltál az,
ki nekem kellett.
Nem vagy elég érett
ahhoz, hogy egy nőt
boldoggá tehess,
gyerek vagy még.
Szavakkal hódítasz,
amit a tetteid  mutatnak
nem egyenlő
azzal amit mondasz.
Tanácsként annyit
mondok neked még:
Nőj fel szóhuszár!
Rám valahol
egy igazi férfi vár
Én lelépek,
nem fecsérlem
rád több időmet.
Megyek tovább.
Kóborló vagyok
a sivatagban,
kínoz a szomjúság,
kéne már
egy csepp boldogság.
Éhezve sóvárog lelkem,
egy őszinte ölelés után.
Hogy tudjam, célba értem.
Nem kell tovább
keresgélnem, megérkeztem,
vége a magánynak.
Mert itt van végre,
kire rég vártam.
Hozzá menekülhetek, megvéd,
karjaiban örökké
biztonságra lehetek.
De még nem találom őt.
Elkeveredtünk ebben
a bonyolult világban.
De nem adom fel, nem tehetem.
Lehet, hogy valahol
ő is utánam kutat,
csak még nem leltük meg
a közös utunkat,
ahol két külön életünk
eggyé forrhat,
együtt folytatódhat.