Ahogy száraz fába mar millió éhes láng,
Millió éhes fog s mind véresen falánk,
Úgy hasítja a fájdalom szívem falát
De ha Te nem lehetsz enyém, inkább a halált !
Két marokkal szakítanám a kéjt,
Keményen átharcolva minden éjt,
Lángoló testem testeddel ötvözve
A gyönyör tüzes fátylába öltözve.
Az édes kín, miből soha nem elég,
Az izgatóan fájó seb, mi bennem ég !
Újra és újra szomjazza a lélek,
Most és örökké, míg élek !
Szűk lett hirtelen a világ
Úgy szakadt a szerelem miránk !
Keskeny az ágy, kevés a szoba,
Menekülnénk együtt, de még nincsen hova !
Hamvaiból kelő Főnix pár
Újra feléledve s örökké élve már,
Földi börtönéből lelkünk ki úgy szabadul
S láncok nélkül mostantól szabad !
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-13 00:00:00
|
Versek
A lágy csókot ne siesd el,
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Ne tolakodj a nyelveddel.
Később vándorolj a nyakra,
Majd tovább a vállakra.
Hozzászólások
A héten sajnos nem nagyon tudtam feljönni, elnézésedet kérem, most olvasom írásaidat, kezdtem ezzel... valahogy egy belső hiány fogalmazódik meg a töménytelen kép mögött, mely arra akar utalni, hogy a be nem teljesült szerelem kiforratlansága ihelette. Igazából a hiány sokaknak egy központi gondolata, de csak kevesen képesek így kiírni magukból, gyönyörű és egyúttal fájó gondolatok, ártatlan lepelbe burkolva.
Még olvaslak, ha hétközben nem is tudtalak, ez valószínűleg rendszeres lesz, kolis vagyok, ott ritka mikor gép közelbe kerülök, így hétvégén fogok mindig írni, de mailt addig is tudok olvasni, azokra akkor is szakítok időt, ha gátolnak, címem: tvipera@freemail.hu, ha gondolod írj oda. Szervusz:
Inopier