Kihunyt a tűz

Mikor két szép szemedbe nézek
Nem látom benne a tűzet mely rég, benne égett
Kihunyt a tűz csillogó szemedből
S elmúlt a szerelem örökre szívedből

Talán sohasem lesz úgy, mint rég
Számomra, mindig, felhős lesz eztán az ég
Jut e vajon boldogság még nékem?
Látom e valaha a napot az égen?

Remélem helyzetem rosszul, ítélem
S parázslik szívedben irántam szerelem
Érzed még a vágyat, hogy magadhoz ölelj?
Hogy a bús komorságból engem ki emelj?

Ver engem a sors, hogy nem tudok sírni
Bánatom így tehát lekelett írni
Leírom és igy üzenem
Hogy mennyire szeretlek kedvesem

Remélem, megesik szíved majd rajtam
S eszedbe jut milyen jó volt vélem hajdan
Remegő hangon mondasz nékem szépet
Így költözik belém vissza majd az élet.