A megrészegült idő egyre lustább,
Tiktakot üt az óra lomhán.
Egyre jobban fájnak az újrametszett sebek,
Minden dobbanásnál megfeszülnek az erek.
Egy papírdarab kukucskál ököl- kezemből,
"Így kellett lennie" ennyit értek a levélből.
Forró könnycsepp hideg padlón koppan, s
Egy szörnyű gondolat ajtómon dobban.
Éles élet áll kérdőn ütőeremen,
Egy mozdulat és felemelkedem.
A semmi szélén vár szívem,
Kicsinykét reszket szelíden.
Három forradás nem enged feledni,
Hófehér látványuk lelkemet nem eresztik.
Az emléket örökre bezárom mögé,
Puha kendőt szövök rongyéletem köré.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Álomvilág álomkép
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
Álmodni álomszép.
Álmodd az álmaidat,
Álmodd meg vágyaidat!
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?
Elementhale ·
Nem kéne írnom e vershez, mert "segítettem" de jelzem nem sokat. viszont nagyon tetszett. És érzem Laeya egyre több van benned.