Két vízszintes vágás

Két vízszintes vágás van a kezén/
egyszer el akarta dobni az életét./
Szürke karikák a szeme alatt,/
a szer miatt, amit már el sem hagyhat./
Tetoválások mindenütt a testén/
fejéből a földre csurog a vér.../
Kilőve a füle, mindkettő, hatszor /
szemében könnycsepp, /
nem sír, csak a naptól./
Cigaretta a kezében, a másikban sör,/
tekintete kínzott, elgyötört./
A cigit leteszi, injekciós tűre vált,/
nem érez fájdalmat, mikor megszúrja magát./
És nem nézi már, hogy mennyi az adag,/
élni nem akar, halnia nem szabad. /
Vagy mégis? Az alagút végén már/
tárt karokkal rá egy fehér angyal vár.../
Vagy csak látomás ez is? Ki tudja, és kit érdekel már?/
Hisz eljött, eljött végre, itt a Halál!/

Hangtalanul dől el, nem sikolt, nem kiált/
hát vége, ennyi volt/
ki mondaná meg, hogy tegnap volt tizennyolc? /

Meghalt, elment, nem hagyott ránk mást/
Csak utolsó, keserű emlékként /
karján a két, vízszintes vágást...