Két kézzel fogom kezed.

Előbb vagy utóbb meghal a szerelem
Ígérem, hogy az enyém, együtt hal én velem.
Olyan lesz, mint az idő mely végtelen
Mert örök az igaz szerelem

Hiszen nem gondol az semmi másra
Csak az igaz boldogságra
Arra hogy te mindig boldog légy
Mindegy a világ melyik szegletén is légy

Szeretném ha az öregség, mellettem érne
De tégy bármit is, nem haragszom majd érte
Mert te is csupán boldog akarsz lenni
De tudd, hogy nehéz szívvel foglak elengedni

Ki az, ki a boldogságot eldobja magától?
A bolond, csakis a bolond, ki nem lát a butaságtól
De én nem vagyok az, hisz két kézzel fogom kezed
S csak akkor hagyom, ha te kéred, hogy kérlek, érezd.