Ott voltam, mikor ember támadt emberre,
S Ártatlant árulója szegezte keresztre.
Ott voltam, mikor Trója falai fellángoltak,
Sőrült Akhilleuszt körülvették a holtak.
Tanúja voltam az inkvizíció haragjának,
Természethívők gyászharangjának.
Hazug papok hangja cseng fülemben
S érzem, elfogy végtelen türelmem...
De elég volt a vérengzés,
Jöjjön hát bosszú, dörögjön égzengés!
Jaj, mit kívántam?
árulókkal hal ezer Ártatlan.
-Késő a bánat jóuram
Bűntelenekre atomot dobtak...
Mennyi tudás, mind hasztalan
Használja Lelketlen gép, arctalan.
Ott voltam, mikor katonák mentek gyötrő halálba,
De én nem szálltam fel a rohadt gépre Vietnamba...
Láttam atévében, hogy "a nap halott"
Mikor ledobták ott kinn a görög tüzet, a napalmot...
De elég volt, soha többé,
Váljék háború és erőszak köddé...
Így születtem én
Erőszak húlta könnyek s vér közepén...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2001-09-16 00:00:00
|
Versek
Benyitottam a hálóba és a következő kép tárult elém: feleségem hanyatt fekszik, lábait szétrakja és a szomszéd Zsuzsa feleségem lábai között van négykézláb és nyalja feleségem pináját. Zsuzsa...
Ezer seb, mi ezerszer kifakadt,
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Ezer szó, mi ezerszer elmaradt.
Múló idő és múló fájdalom...
Hozzászólások
Utána viszont megtörik, (számomra) indokolatlanul vált a rímelés, belekerül több eröltetett összecsengés, és egy káromkodás ami lerombolja az egész addigi verset.
Nekem.
De ha az első felét nézzük, és miért ne tennénk akkor remek.