Ott voltam, mikor ember támadt emberre,
S Ártatlant árulója szegezte keresztre.
Ott voltam, mikor Trója falai fellángoltak,
Sőrült Akhilleuszt körülvették a holtak.
Tanúja voltam az inkvizíció haragjának,
Természethívők gyászharangjának.
Hazug papok hangja cseng fülemben
S érzem, elfogy végtelen türelmem...
De elég volt a vérengzés,
Jöjjön hát bosszú, dörögjön égzengés!
Jaj, mit kívántam?
árulókkal hal ezer Ártatlan.
-Késő a bánat jóuram
Bűntelenekre atomot dobtak...
Mennyi tudás, mind hasztalan
Használja Lelketlen gép, arctalan.
Ott voltam, mikor katonák mentek gyötrő halálba,
De én nem szálltam fel a rohadt gépre Vietnamba...
Láttam atévében, hogy "a nap halott"
Mikor ledobták ott kinn a görög tüzet, a napalmot...
De elég volt, soha többé,
Váljék háború és erőszak köddé...
Így születtem én
Erőszak húlta könnyek s vér közepén...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-12 00:00:00
|
Versek
A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Hozzászólások
Utána viszont megtörik, (számomra) indokolatlanul vált a rímelés, belekerül több eröltetett összecsengés, és egy káromkodás ami lerombolja az egész addigi verset.
Nekem.
De ha az első felét nézzük, és miért ne tennénk akkor remek.