Ó árassz el csalfa képzelet,
Tölts be mindennel mi szép, remek.
Így újra érintenek a vágyott kezek,
Enyém lesz minden ha merek..
Elém tárulnak dombok, hegyek,
Lankás lejtőkön én felfelé megyek.
Kutatok, és elérem amit keresek,
A csúcson ölelem távoli szerelmemet.
A táj betölti ziháló szivemet,
Körbenézek, s kicsit még lihegek,
Küzdöttem, s enyém lett mi lehet
Felértem, s itt lehetek veled.
Velem vagy, közeli jelenléted,
Dobogó szívemet kezeden érzed,
Azt hiszem így akarta a végzet
De tudom nem más ez csak kínzó képzet...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...