Kedves ellenségem

Kémlelem a rejtélyes nő lapját az oldalon,
S nem lelem hol kap ő nagy pofont,
Csak mélán néz előre, boci szemekkel,
És kémleli kit szeressen.
Bizonytalan hölgy kopogtat ajtómon,
S közeledik felém a kulcslyukon,
Nono, nem így ismerkedünk kérem, 
Vedd le csak a méreteid szépen.
Ott állt előttem a meztelen valóság,
És reménykedtem, hogy ingyen jár,
Ugyan! - ostoba ember voltam akkor, 
Mert egy nő sosem lesz megfogható.
Lassan szövi hálóját mint a pók,
Kínt és szenvedést okoz,
Majd felfal a rabság reménye,
És nem leszel többé örökre.