Fehér lepel hullik észrevétlen a tájra,
S néhány cseppnyi mosoly köszön egymásra,
Megérint egy érzés karácsony éjjelén,
Átölel teljesen egy bolondos vakremény.
Hallom a csengettyű százhangú dallamát,
S ezernyi emlékkép bensőmet járja át.
Fáklyaként égnek szikrányi lángok,
Meséket szőnek szivárvány álmok.
Csillagszóró parázsban árnyakat képzelek,
S felbukkannak arcok, kik lelkemben léteznek.
Apró szívemből angyalfényt szitálok,
Csendes, meghitt ünnepet kívánok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A szeretet ünnepe!
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...
A világ lassan fehérbe öltözik,
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
A vidámság lassan a szívünkbe költözik.
Bár vékonyan fedi még a hó a bágyadt tájat,
Hidegétől mégis elalszik minden égető bánat...
Hozzászólások
Köszönöm szépen az üdvözlőlap ímélt, nagyon jól esett.
Hogy vagy?
:flushed:
(remek ötperces szünetet szereztél vele, mentem vissza csokitortát sütni)
Egy célom volt.
Megosztani a karácsony emlékét másokkal, hogy ők is emlékezzenek.
Lassan csörgedez az életem, de lassan a saját medrébe kerül