Fehér lepel hullik észrevétlen a tájra,
S néhány cseppnyi mosoly köszön egymásra,
Megérint egy érzés karácsony éjjelén,
Átölel teljesen egy bolondos vakremény.
Hallom a csengettyű százhangú dallamát,
S ezernyi emlékkép bensőmet járja át.
Fáklyaként égnek szikrányi lángok,
Meséket szőnek szivárvány álmok.
Csillagszóró parázsban árnyakat képzelek,
S felbukkannak arcok, kik lelkemben léteznek.
Apró szívemből angyalfényt szitálok,
Csendes, meghitt ünnepet kívánok.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Harangok csilingelnek,
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
A templomokban emberek énekelnek.
A koszorúkon égnek a gyertyák,
Mert karácsony ünnepe jön már...
Sétálok a sűrű erdőben,
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Mellettem az élet.
Hosszúhajú fák alatt
Bátran mendegélek...
Hozzászólások
Köszönöm szépen az üdvözlőlap ímélt, nagyon jól esett.
Hogy vagy?
:flushed:
(remek ötperces szünetet szereztél vele, mentem vissza csokitortát sütni)
Egy célom volt.
Megosztani a karácsony emlékét másokkal, hogy ők is emlékezzenek.
Lassan csörgedez az életem, de lassan a saját medrébe kerül