Mézelővé lesz bennem minden szavad,
kalász-érett szád aratást csepeg,
folyton növeszted aranyszálú hajad,
veled az idő áll, kor nem ketyeg.
Nagy télben éltem teelőtted, fagyott
peremvidék uralt el, köd ült meg,
sziklásság, puszta inalva elhagyott,
dús övezetű földre kerültem.
Talán semmi sem tart majd fejem felett,
más bolygókat sodor végtelen űr,
elmúlsz napomnak lenni, és kinevetsz,
újra jegem vacog, vértelenre hűl.
Ha pusztul nyaram egyszer, s nem lehetsz,
hajszálhúrokból hagyj - és fény hegedül.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
A szerelem olyan minta szél.
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Nem tudni milyen erős lesz,meddig fog tartani,és ha elmúlt,mikor jön legközelebb...
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-19 00:00:00
|
Szerelmes
Szerelem
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
mely minden gondolatot elterel
Szerelem
mely...
Hozzászólások