Istenem...

Istenem, mondd, mit tegyek
Hogy elnyerjem kegyelmedet?
Ez a sorsom, ez az átkom
Hogy legyen ennyi jó barátom?

Kik akaratlan megbántanak,
Hogy kineveznek bizalmasnak,
S mint egy gyóntatófülke
Rám hárul minden terhe.

Melyet nekem némán tűrnöm
És mint a tűt, nyelnem kell
Reménysugárt szűrnöm,
Mellyel létem értelmet nyer.

Miért bizalmas, miért csak bizalmas,
Miért nem lehet enyém, mi izgalmas,
Miért nem haraphatom a tiltott gyümölcsöt
Egyszer miért nem győzhetem le az erkölcsöt?

Mert én nem erre vagyok hívatott,
Mert nekem a sors más feladatot adott,
Hogy várjak, beletörődjek
Mások lábukat belém törüljek?

Ezért vagyok én e Földön, más semmi,
Több ember baját egybe összeszedni
És más terhét rá felruházni
És őt életétől megfosztani.