Inkább a halál

A szívem hasad meg,
Összetört minden.
Úgy érzem nincs tovább,
Nem akarok élni többé már.

Mikor reggel felkeltem,
Nem hittem volna, hogy ez lesz a vége.
És most csak ülök egyedül,
S hallgatok, mélyen, legbelül.

Valami nagyon fáj, a lelkemben,
Megbántottál, és nem is tudod mennyire.
Soha, semmi nem égetett belém, akkora sebet,
Mint te mikor, azt mondtad szeretsz.

Majd kiderült, hogy minden mondatod, minden szavad,
Csak hazugság volt, csak az.
Egy csókod, egy érintésed sem volt igaz,
Mind csak hazugság volt, csak az.
Ha tudtad, hogy fáj nekem, miért csináltad,
Csak hazugság volt, csak az.
Úgy tudtalak volna szeretni, mint más soha,
De mégis minden csak hazugság volt, csak az.
Te magad is csak egy álomkép voltál,
Ugyanúgy hazugság, mint minden más, mit mondtál.

A szívem rég összetört már,
S nincs, aki összeforrasztaná.
Nincs, mi biztatna,
Hogy nyugodtan legyek szerelmes újra.

Senki nem tudhatja, mit érzek most valójában,
De azt tudom, hogy nincs helyem a világban.
Mikor elhervad egy virág, lelke a mennybe száll,
Életem már rég megszakadt, így ugyanoda áll.

Vár a sorsára, hogy jobb lesz e neki odafent,
Vagy maradjon lent, hol tovább szenvedhet?
Soha nem érezhette azt, hogy igazából szeretné valaki,
Csak nálad, de te átverted, s most készül meghasadni.

Mert minden mondatod, minden szavad,
Csak hazugság volt, csak az.
Egy csókod, egy érintésed sem volt igaz,
Mind csak hazugság volt, csak az.
Ha tudtad, hogy fáj nekem, miért csináltad,
Csak hazugság volt, csak az.
Úgy tudtalak volna szeretni, mint más soha,
De mégis minden csak hazugság volt, csak az.
Te magad is csak álomkép voltál,
Ugyanúgy hazugság, mint minden más, mit mondtál.

A szívem meghasadt,
Összetört maradt,
Úgy érezte már nincs tovább,
Inkább a halál, mint a boldogtalanság(...)