Megbántott ember vagyok.
Telnek rajtam a napok,
Lassan-lassan megöregszem,
Életem vak vágányra tereltem.
Próbálgattam így is - úgy is
Kitartottam még ha fájt is,
Mindig újra jót reméltem,
Hittem, veled míg élek, beérem.
Csalatkoztam újra százszor,
Próbálhattam akár hányszor,
Nem megy veled, lehetetlen,
Gúnyolsz, csúfolsz - Nem is hittem.
Hol a szeretet, megértés virága?
A földön porig megalázva:
Eldöntöttem most már utoljára
Ne taposson rajta a gonosz lába.
Ebből semmi nem lett, hiába reméltem
Most már más után kell néznem.
Nem fecsérlem hasztalan életem
Holt vágányon járva fel-alá szüntelen.
Van egy mondás tudom,
Abban egyre bízom:
"Ki-ki érdeme szerint"
Erre vágyom újra megint.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-28
|
Novella
Kicsit erőszakosnak tűnhet a sztori, de nem az. Valójában mindenki beleegyezésével történik,...
2025-04-25
|
Novella
Ez a sztori egy vázlat, de sose lesz belőle más. Ide csak azért tettem fel, hogy lássuk, milyen...
2025-04-24
|
Novella
Ez ugyan nem korhatáros, de 10-12 alatt nem sorolnám a kötelező olvasmányaik közé, mert nem...
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szóval én eléggé érzékeny vagyok a helyesírási hibákra. Ezért aztán azt javaslom olvass még egy kicsit, és ha írsz, tedd fiókba, s ha már elfelejtetted, akkor vedd elő, és légy a magad kritikusa. Ha ekkor még olyan a versike, hogy megindít, akkor publikáld.