Megbántott ember vagyok.
Telnek rajtam a napok,
Lassan-lassan megöregszem,
Életem vak vágányra tereltem.
Próbálgattam így is - úgy is
Kitartottam még ha fájt is,
Mindig újra jót reméltem,
Hittem, veled míg élek, beérem.
Csalatkoztam újra százszor,
Próbálhattam akár hányszor,
Nem megy veled, lehetetlen,
Gúnyolsz, csúfolsz - Nem is hittem.
Hol a szeretet, megértés virága?
A földön porig megalázva:
Eldöntöttem most már utoljára
Ne taposson rajta a gonosz lába.
Ebből semmi nem lett, hiába reméltem
Most már más után kell néznem.
Nem fecsérlem hasztalan életem
Holt vágányon járva fel-alá szüntelen.
Van egy mondás tudom,
Abban egyre bízom:
"Ki-ki érdeme szerint"
Erre vágyom újra megint.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Szóval én eléggé érzékeny vagyok a helyesírási hibákra. Ezért aztán azt javaslom olvass még egy kicsit, és ha írsz, tedd fiókba, s ha már elfelejtetted, akkor vedd elő, és légy a magad kritikusa. Ha ekkor még olyan a versike, hogy megindít, akkor publikáld.