Impresszióm

Az óra fél egyet mutat,
Az ember fény után kutat,
Ami világít és utat mutat,
Az a cigaretta hamvadó vége,
A pirosló parázs a sötétben;
Az eső halkan kopog az ablakon,
S én élvezem édes magányom.
Most írődik életem új fejezete,
Állok a konyhában belefeledkezve,
Itt és most, öntudatra ébredve,
Már éber szemekkel figyelek a lényegre:
Egymás után telnek a napok,
És lassan megtelnek a lapok,
Még mindig nem tudom mit is akarok!
Közben az idő lassan pereg,
S nyomot hagyok az antik szöveten,
De nem lehetek tétlen,
Különben nem lesz miért élnem.