Az óra fél egyet mutat,
Az ember fény után kutat,
Ami világít és utat mutat,
Az a cigaretta hamvadó vége,
A pirosló parázs a sötétben;
Az eső halkan kopog az ablakon,
S én élvezem édes magányom.
Most írődik életem új fejezete,
Állok a konyhában belefeledkezve,
Itt és most, öntudatra ébredve,
Már éber szemekkel figyelek a lényegre:
Egymás után telnek a napok,
És lassan megtelnek a lapok,
Még mindig nem tudom mit is akarok!
Közben az idő lassan pereg,
S nyomot hagyok az antik szöveten,
De nem lehetek tétlen,
Különben nem lesz miért élnem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...