I’m sitting on the strairs

Itt egy újabb disco
S mi izgatottan készülünk,
Alig vártuk már,
De most mégis a lépcsőn ülünk.

Jön egy lassú szám,
S mi szomorúak lettünk ,
Mert vidám párocskák
Táncolnak előttünk.

Mi csak selejtek vagyunk ,
A csomagolásunk szar ,
A fiúk nem kérnek fel,
Táncolni ki akar?

Ákos meglátja, hogy
Szememben könnycsepp,
De nem törődik velem,
S ott hagy félszegen.

Már a Robi is táncol,
S kivel látom én? ,
A Barbival táncol,
Ki egy büdös görény.

A lépcsőn ülünk ,
Úgy fáj a szívünk ,
Megáldott a sors ,
Hogy ilyenek lettünk.

A lépcsőn ülünk ,
Úgy fáj a szívünk ,
Szemétség a sorstól ,
Hogy ilyenek lettünk.

Miért van ez így ?
Miért nem lettünk szépek ?
Akkor most mi is táncolnánk ,
S tetszene az élet.

Ki az kit érdeklünk?
Ki az ki mellénk ül?
S vígasztal minket
ha sírunk egyedül.

Fájdalom a szívünkben,
Kérdések a fejünkben,
Dallamok a fülünkben,
Táncosok a teremben.

Egyszer biztos jön valaki,
Ki megfogja a kezem,
Egyszer biztos lesz valaki,
Ki meglát s megszeret.

Á, csak reménykedem,
Mert meghasad a szívem,
A fájdalom bennem él,
De örökre eltemetem.

A lépcsőn ülünk,
Úgy fáj a szívünk,
Megáldott a sors,
Hogy ilyenek lettünk.

A lépcsőn ülünk,
Úgy fáj a szívünk,
Szemétség a sorstól,
Hogy ilyenek lettünk.