türkiz égboltra fehér pamacsok ülnek, én
csak nézlek téged, az ég kékje szemedben
a mély tenger, s én csak merülnék benne
órákon át, szíved ütemére dobbanna
az enyém, s én is felülnék a felhők mellé
világgá kiáltani mennyire szeretlek, mert
még sohasem mondtam, de nem létezem
nélküled már, ahogy levegő nélkül sem
élhetnék, de egyszer majd el kell mennem,
és azt szeretném, ha fognád a kezem addig,
hogy ne legyek egyedül, s nekem már
csak te kellesz és senki más, mert pont
illesz hozzám, úgy ahogy a felhő az égre
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Én nem tudom, milyen érzés,
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Ha kietlen vágyak repítésében
Meghalok a mennyben. Testem furcsa térkép...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
:innocent: