Így ébredtem, pedig még álmodtam

Hátulról csendben mögéd bújtam
Éreztelek, a derekad lágyan átkaroltam
Szeretlek, halkan a füledbe súgtam
Megcsókoltál, cseppet sem csodálkoztam

Nyelved, mint párja az enyémnek
Fickándozott, habzsolta az ízét az életnek
Lábaim, ha rágondolok, ma is még remegnek
Újra érezhettem, fontos lettem, szeretnek

Incselkedtél velem, kacérkodtál
Szemedben látom, erre te is sokat vártál
Most előjöhet, mit mélyen magadba fojtottál
Míg jeges vízzel, heves vágyparazsat oltottál

De most megnyugtat kezed melege
Feledtet tekinteted szépsége
Hullámzó hajad a természet gyöngyszeme
Én pedig a földkerekség legnagyobb szerencsétlenje

Mert mikor ismét hozzád bújnék
Szertefoszlik eme álomkép
Kint egy madár dalol, nyitnikék
Az elérhetetlenről álmodni felesleg, de szép