Ide kerültem

Istenek teremtettek,
De a földre löktek.
S ha fülembe kolinda csendül fel,
Kronosz órája fordul el,
Újra és újra.
Lendül felém a kasza.

Végtelen repülés kezdődik,
Egy kutya kergetőzik
Macska társával,
Játszanak Medúzával.
Egyszerű istenek játéka.
Közéjük lép Thaleia.
Hozza az ítéletet,
Hogy bevégeztetett,
De védelmemre
Nergal szólal fel.
Értelme úgy sincs,
Zeus így int.
De jó volt a próba,
Hát hulljon a porba.
Így kerültem ide,
Erre az elátkozott földre.

Mostmár vágyom az ölre,
Mely lágyan vesz körbe.
Az érzékeny térdre
Úgy epedek érte,
Mint gyermek anyja melleiért,
Mint kitaszított a jó falatért,
Mint üldözött a menedékért,
Mint párod szép szemedért.
Nem megyek már innen el,
Míg a kolinda nem csendül fel,
Míg karod derekamon ölel.
Míg Kronosz rám nem lehel.