Hulló angyal

Egy angyal ül a felhők ágán,
mélybe hulló könnyeit elnyeli a köd.
Istenétől csak egyet kíván:
hogy otthona lehessen a föld.

Álmaiba takarózva hajtja fejét álomra,
vágyai mámorából eszmél föl a világra:
akarja, s nincs szó, mi változtatna célján:
ily gondolattal száll Istenével vitába.

,,Miért hagyod, hogy gyermeked
keserű könnye szennyezze földed?
Számodra tán öröm, ha látod szenvedve
vergődni mennyedben...? Csak egyet kérek tőled..."

Ám válasz nélkül maradnak
eme őszinte szavak, s reményt vesztve
néz a földre. Széthulló
álmait követve veti magát a végtelenbe...

Hulló angyal zuhan
menny s föld között.
Újra szövi álmait
-múltjából jövőjébe szökött.

,,Onnan jössz, hova a földiek vágynak!
Maga a pokol, hova vezet vágyad...
Teremtőd s apád vagyok, most nem fordítok hátat,
mikor egy ily tiszta lélek a romlásába vágtat...

Hulló angyal zuhan menny s pokol között
- ez nem az a hely, mit álmaiban talál.
mocsok és szenny, könny áztatta föld...
Két élet közt érte a halál.