Húgom

Harminc éve történt az eset
Szülinapi ajándék gyanánt született
Nagy volt a füle, csúnya a szeme
S bár Erzsébet Rita, Brezenyák a neve

Okozott Ő sok-sok hűhót, galibát
Sokszor annyit, melyet nem bírt el a báty
De hát Ő volt a kicsi, a húgom
Kit, ha elszökik seggbe, is rúgom

Szóval neveltem Őt a neveletlent
Hol a lakásban fenn, hol az utcán lent
Miatta hagytam ki a sörmeccseket
Mert szökős volt, bebarangolta volna a Mecseket

Úgy hiszi felnőtt, harminc lett ma már
De Ő még mindig gyerek, duzzogós szamár
Sírásával, nyafogásával még most is feldühít
Mind gyerekként, mikor kántálva hívta anyucit

Bár hiszed, megnőttél, a szád is nagy
Te nekem akkor is az a szaros kis húg vagy
És felőlem össze is dőlhet a világ
Azért is Isten éltessen Brezenyák