Hozzád tartozom

Hozzád tartozom, mint égbolthoz a
csillagok,
Hozzád tartozom, mint földhöz a fák és
bokrok,
Folyóhoz a víz és a halak,
Magányos házhoz a szomorú falak.

Érezlek, ha itt állsz mellettem,
Érezlek akkor is, ha nem vagy velem.
Érzem érintésed, gyönyörű mosolyod,
Boldog vagyok, ha érezhetem és
beszívhatom illatod.

Boldog vagyok, ha átölesz s én hozzád
bújok,
S tudom boldog vagy, ha érzed, boldog
vagyok.
Szeretem ezt az érzést, mely felemel,
Lángol, ég és nem hagy el.

De hiányzol, ha nem vagy velem,
S hiányzol, ha itt állsz mellettem,
Ha átölelsz, érzem a gyászt,
Mert lesz idő, mikor nem leszel már.

Te adsz nekem erőt és életet
S remélem, Te leszel az, ki engem
eltemet.
De ha Te nem leszel már, s elszállnak a
madarak,
Maradnak nekem a szomorú falak a
magányos ház romjai alatt.