Hőség

Homályos erezetű állkapcsok
harapdálják a híg levegőt a völgyben
a végtelen szakadékra nyílik.

Egy hitelét vesztett adószedő
lógatja a lábát az örvény felett
cukorkáspapír kishajót játszik
ó mama hogy gondoltad
drága gyermekeim és most
elindulunk a csókok útján

Szívem úgy dorombolt
egy koncert közepén
a patakok hídjai
a mezők felé íveltek
azon túl a templom állt
sokan idejárnak
a városból is ám

Egy kapualjból lépett ki a lány
rózsaszín melegítőjében
láttam a fenekét
ujjatlan pólója mint meszelt kerítés
sóhajtott nekem szépet

Mondatai vesszőtlen karavánok
a sör segíthet ha kitör a hőség
gyöngyöző vízpára meg templomtorony
tehenek bőgése undorítja

Na de a nyitott ajtó
kiszűrődik némi fény
szagtalan tücsökciripelés hallik
árkok mentén eldobott könyv
szél legyezi tanácstalan

Leülnék ágyad mellé
én vérszegény vámpír
sápadt holdban egyesülünk
olthatatlan-mondhatatlan
Gyere velem a felhős egeken túl
a subidubi végtelenbe

Meleg hasít a vonatfüttyön át
remegő mindenség ágabogába
mamák babái visítanak az apák
söre buggyan
egy feljebb rántott hózentróger
átkozza a sülő, vizes húst
párolognak a kukák

egy macska a tökeit nyaldossa
egy árokban ülök

Cigarettázom és az autókat bámulom
a traktorokat a limonádét a csalánt
a tűzvédelemre várva

Simogassátok meg a fenekemet
kitárom pucin szőrösen
mélaszaggal riszálva
vinnyogva mint egy kanmajom

Kedvesem nem jön ellopta az álom
az álom mint a hőség rezgő és agytébolyító
szivaccsal bélelt gyomrot ülő
a kedves csak úgy jön mint a járadék
a hőség pedig nem tud németül

És elviszlek a végtelen térbe
befordulok az árokba
magamra húzok egy esernyőt

lankákat sikál a tűzszemű szörnyeteg.
tudatomban mocorog skorpióként
lyuggatva taplóvá égett agyam felszínét
szeretsz e még szeretsz e még