Hordja még az őszi szél a száraz falevelet,
- hisz ága hűtlen elhagyta…
Látására arcom így elrévedett´
Elmázolta mosolyát az idő fuvallatja.
Hinti langyos eső még a kopott macskakövet,
Min életút vakolata
- ádáz poklok kapuja felett –
A jelen porát hordozza.
Járja még a naiv Nap a hazug, csalfa Eget,
Mi kék-nyájasan feszül alatta,
Pedig mögötte a Holddal vétkezett,
S titkát a Csillagokba suttogta.
Felszínromboló világbéke felett
Élünk még át tomboló harcokat.
Arcunk előtt ádáz golyózápor pereg,
Végül mégis csitul a lángoló harag.
Lopkodok még fel becses rímeket,
Miknek tárja lelkem pokla, bugyra.
Titkos kín-vágyaktól tán soká szenvedek,
De talál még tollam igaz szavakra.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-02-10
|
Merengő
Gini, a vörös, rövid hajú matektanárnő becsukta az osztálykönyvet, majd kinyitotta az ablakot....
2026-02-08
|
Novella
Régi betyárok ról mende mondák alapján iródot a nevek meg változtásával.
2026-01-20
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-12-08
|
Merengő
A végtelen univerzumban nehéz megtalálni a körömlakkot, Gininek azonban sikerült. A vörös,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Az a különleges a verseidben,hogy eléggé eredeti szóképeket használsz,ebben van kettő,amit kiemelnék: "Elmázolta mosolyát az idő fuvallatja." ,illetve "...csalfa Eget,mi kék-nyájasan feszül alatta".Nagyon jók!
Mindössze annyi lenne a tanácsom,hogy mindezek mellett próbálj meg jobban figyelni a tartalmi koherenciára,mert másodszori olvasás után sem tudom egyértelműen eldönteni,hogy pontosan miről szól a vers.Pl. az első versszakban nem értem,kinek a mosolyát mázolta el az idő fuvallatja: a falevélét?Az utolsó versszak szintúgy necces: lelked poklaiból hozod fel a rímeket,aztán hirtelen az utolsó sorban a remény,hogy mégis igaz szóra találsz... kicsit hirtelen váltás a vers egészének hangulatához képest.De mindezeket nem bántásból mondom,hanem pont azért,mert tetszik... látom benned a lehetőséget,hogy úgy mondjam. :)
Én a versben valami látszat nyugalmi helyzet mögött megbúvó lappangó feszültséget észlelek,de javíts ki,ha tévedek.
Szóval összegezve: ha jobban figyelsz a közérthetőségre,meg talán a formára (sorok hosszúsága),a szóképeiddel megfejelve tökéletes verseket fogsz írni! :)
Remélem nem veszed rossz néven,hogy belekontárkodtam a dologba!
Üdv,
Briseis
Őszintén jólesett a kommentárod! :-) :-) A versek mindig is közel álltak hozzám, szeretek írni, szeretem a rímeket, szeretek másoktól olvasni. Örülök, hogy visszaadta a versem a pillanatnyi hangulatomat, pontosan eltaláltad: titkolt, rejtett feszültség a felszín alatt..
Nem vettem bántásnak a kritikát, sőt, igyekszem a hasznomra fordítani: a jövőben jobban odafigyelek majd ezekre a dolgokra! :-) Nagy lelkesedéssel tölt el, hogy tetszenek a képek, mert a célom velük az, hogy rímekben tükrözni tudjam az átélt dolgokat, amik nagy hatással voltak rám.
Az első versszakban nem a falevél mosolyát mázolta el az idő fuvallatja, hanem az enyémet. :-) ˝Látására arcom így elrévedett´
Elmázolta mosolyát az idő fuvallatja.˝ De igazad van, így visszaolvasva tényleg nem tudni, mire utalok: mosolyát - mosolyomat. :D hoppá. :-) :D
Egyébként nagyszerű verseket olvastam Tőled, és jó érzés volt ismerős érzésekre találni. Nagyon szépen fogalmazol, Hatalmas szókincsed van! :-)
Még1x köszi, hogy írtál!
Meli.