Oly múlandó az egész
Mint egy hópehely téli délutánon
Megszületik, majd lenéz,
Közben Szél suhan át a hideg tájon
És bele-belekap
Sodorja, viszi, elragadja messze
S e csöppnyi hódarab
Élvezi a szél játékát, s van mersze
Magát elengedve
Lebegni, szállni, s rohani a széllel
Egyre lejjebb érve
Kacérkodni a közelgő veszéllyel
Hiszen ha földet ér
Véget ér e játék, már nincs tovább
Kalandos életért
Most itt a megérdemelt halál! Alább
Már nem süllyedhetett
Most fizeti meg e gyarló életet,
A csapodár létet,
Felhőtlen, felelőtlen élvezetet.
Hirtelen, vagy lassan
Elmúlik, elolvad, és később talán
Elfelejtjük halkan,
Magunkbazárjuk e téli délutánt
2003.02.05.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
2025-09-27
|
Novella
Viktor az író elveszti ihletét végül némi segítséggel ugyan de újra rátalál.
2025-09-25
|
Novella
Lea és társa Jázmin a két prostituált egy villát bérelnek ahol fogadják a kuncsaftjaikat....
2025-09-14
|
Novella
Andrés atya meghallgatja a hívek szexuális bűneit,egészen addig amíg saját vágyaival lesz...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2004-02-21 00:00:00
|
Egyéb
Könycsepp hirdeti bánatom,
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
szívemet marja a fájdalom,
minden gondolatom ráhagyom,
boldog vagyok, ha láthatom...
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?