Hópehely

Oly múlandó az egész
Mint egy hópehely téli délutánon
Megszületik, majd lenéz,
Közben Szél suhan át a hideg tájon
És bele-belekap
Sodorja, viszi, elragadja messze
S e csöppnyi hódarab
Élvezi a szél játékát, s van mersze
Magát elengedve
Lebegni, szállni, s rohani a széllel
Egyre lejjebb érve
Kacérkodni a közelgő veszéllyel

Hiszen ha földet ér
Véget ér e játék, már nincs tovább
Kalandos életért
Most itt a megérdemelt halál! Alább
Már nem süllyedhetett
Most fizeti meg e gyarló életet,
A csapodár létet,
Felhőtlen, felelőtlen élvezetet.

Hirtelen, vagy lassan
Elmúlik, elolvad, és később talán
Elfelejtjük halkan,
Magunkbazárjuk e téli délutánt

2003.02.05.