Oly múlandó az egész
Mint egy hópehely téli délutánon
Megszületik, majd lenéz,
Közben Szél suhan át a hideg tájon
És bele-belekap
Sodorja, viszi, elragadja messze
S e csöppnyi hódarab
Élvezi a szél játékát, s van mersze
Magát elengedve
Lebegni, szállni, s rohani a széllel
Egyre lejjebb érve
Kacérkodni a közelgő veszéllyel
Hiszen ha földet ér
Véget ér e játék, már nincs tovább
Kalandos életért
Most itt a megérdemelt halál! Alább
Már nem süllyedhetett
Most fizeti meg e gyarló életet,
A csapodár létet,
Felhőtlen, felelőtlen élvezetet.
Hirtelen, vagy lassan
Elmúlik, elolvad, és később talán
Elfelejtjük halkan,
Magunkbazárjuk e téli délutánt
2003.02.05.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-23
|
Novella
Egy fiatal férfi randevúra hívja az ismert színésznőt.
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Ha van lelked a szakításhoz,
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
ha van erőd a feledéshez:
szakíts, feledj!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?