Édesanyám, rémálom gyötör,
Lábam alatt megváltozik a föld.
Az emberek... nem értem mit beszélnek.
Fohászkodok és felnézek az égre.
Tudom, hol az otthon, merre induljak,
Kezem-lábam mégis elfogja az iszap.
Messze - nagyon messze - sütsz nekem valahol.
De addig már csak a gondolat hatol.
Hiányzik az utcánk és ékes beszéded,
Pillantásod, mikor hogy-létem kérded,
Hiányzik a fasor, még a Bolond Pityu is!
Kezem mégis megkötve - térdem idegen földre rogyik.
Messze még a vége, és a viszontlátás,
Nélkületek élnem már nem földi áldás.
Egyszer ez a rémálom majdcsak véget ér,
Addig meg: dolgozom a megélhetésért.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Régi érzések népi ihletéssel vegyítve, 21. századra aktualizálva. Előítélettel vágtam bele, mert erről a témáról nehéz közhelyek nélkül verselni, de a hangulatával megnyertél. Tetszett.