Csak ülök a sötétben…
Ruha nélkül, ledéren…
Az ágyam szélén vacogok,
S a holdfénytől ragyogok.
Ő is rám néz, én is nézem
S magányát átérzem,
Hisz én is magam vagyok,
Nélküled zokogok…
Csak nézzük egymást síri csendben,
Meztelen vállamról hajam ellebben,
A szél kócolja, úgy ahogy te,
De hiába várlak minden este!
Ma sem jöttél, magam vagyok,
Csak a hold hívogat s nekem ragyog…
Érzem hogy hív, hív hogy menjek
Magányomtól ne szenvedjek.
Már nem ülök… felálltam,
Az ablakhoz lépek bátran!
Meztelen testem a hold felé lép,
Felvillan sok furcsa kép…
De már nem vagyok egymagam,
Puha talpam a holdon suhan
S már nem is vacogok,
De szemedben könnyeket látok!
Miért sírsz? Mondd… mi fáj?
Nekem a magány fájt, nem a halál!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-05
|
Horror
Maja megérezte a jelenlétét, és furcsa izgalom futott át rajta, annak tudatától, hogy figyelik....
2025-05-14
|
Novella
Ez a történet a fantázia szüleménye. Akit az erőszak elborzaszt inkább bele se nézzen.
2025-05-10
|
Novella
Unalmas az este a szálloda recepcióján. Nem lenne muszáj itt lennem, de az ellenőrzést a hotelben...
2025-05-08
|
Novella
Ez a történet kitalált. A benne szereplő emberek és események csak az író képzeletében léteznek....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Óvakodj a gagyi ragrímektől plíz!!
Nekem tetszik... :hushed:
A.