Csak ülök a sötétben…
Ruha nélkül, ledéren…
Az ágyam szélén vacogok,
S a holdfénytől ragyogok.
Ő is rám néz, én is nézem
S magányát átérzem,
Hisz én is magam vagyok,
Nélküled zokogok…
Csak nézzük egymást síri csendben,
Meztelen vállamról hajam ellebben,
A szél kócolja, úgy ahogy te,
De hiába várlak minden este!
Ma sem jöttél, magam vagyok,
Csak a hold hívogat s nekem ragyog…
Érzem hogy hív, hív hogy menjek
Magányomtól ne szenvedjek.
Már nem ülök… felálltam,
Az ablakhoz lépek bátran!
Meztelen testem a hold felé lép,
Felvillan sok furcsa kép…
De már nem vagyok egymagam,
Puha talpam a holdon suhan
S már nem is vacogok,
De szemedben könnyeket látok!
Miért sírsz? Mondd… mi fáj?
Nekem a magány fájt, nem a halál!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-16
|
Horror
Helga karjai és lábai fokozatosan elzsibbadtak. Az eszköz azonban megtartotta és szabad hozzáférést...
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Óvakodj a gagyi ragrímektől plíz!!
Nekem tetszik... :hushed:
A.