Hiányzol…

Bú, könny, szomorúság,
E pár érzés, egyszerre jár át.
Derű, mosoly, szerelem,
Mostanában nem üdvözöl Engem.
Mint macska a forró kását, kerülget,
Hiába kiáltom: Találj meg engemet!
Így hát mosolyt most nem adhatok,
Csak néhány csepp könnyet ha hullajtok.
Hisz most itt vagy, de két hónap,
És életedben eljön egy másik szakasz.
Az út ketté válik: Te fel, Én le,
Ennyi volt, és most jöhet a búcsú: Örökre.
Örökre szeretlek, örökre imádlak,
S ha lehetne, örökre magamnak tartálak.
De nem lehet, mert két hónap s messze jársz,
Bár ne jönne el a ballagás…
Bár ne mennél el oly messze,
Bár a búcsú ne esne ilyen nehezemre.
De nehéz, és fáj is,
Így nem mondhatok mást,
Csak, hogy hiányzol, máris….