Visszatérsz az álmomba minden éjjel,
könnyes párnám szorítom magamhoz
remegő kézzel.
Arról álmodok, hogy újra Veled lehetek,
de az álom már megszűnt,
ezért soha többé nem mondhatom már Neked,
hogy szeretlek.
Hiába mondanám ki,
Te már úgysem hallod,
hiába kiabálnám a világnak,
hozzád úgysem szállna el a hangom.
Magamban tartok mindent,
mert Neked nem öntöm ki a lelkem,
Te úgy is rájössz, hogy szeretlek,
mert ha rám nézel,
perzsel a szívem!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Mi a fájdalom s a bánat mikor szeretsz?
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-16 00:00:00
|
Szerelmes
Valamikor réges-rég,
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
összejöttünk te meg én.
A csillagfényű éjjelen,
meglágyult irántad a szívem...
Hozzászólások
Írj addig, amíg nem érzed a teljes elégedettséget.
Kit érdekel, hogy miylen hosszú lesz?
Lehetne ebből a versből hosszabb mű is.
Az a eleje tetszik, a vége összecsapott, kidolgozatlan.