Zokogva jőnek változások.
Uram, te elhagysz, amint mások
s én itt ragadok a porban.
Intelmeid mind elvetéltek.
Ha hallgattam is nem meséltek
nékem a csillagok. Sírtam…
Fényük megkopott. Háromszáz nap
koptatta, amíg az akarat
gyöngén világolt s vége lett.
És mégis új utat kerestem.
Mi étel volt, mi nem, megettem,
míg csendes lelkem tömve lett.
S most eltemet a bánat, kétség.
S hogy te mi vagy? Döngő reménység?
Hogy ég? Talpalat’ föld, se dóm.
S ha mégis látsz és majdan megversz,
mert bolond karjára vett a mersz
csüngő majommá változom.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-10-27
|
Horror
A fiú egy durva rántással felhúzta az anyagot, és a nő mellei szabadon lendültek elő. Erik...
2025-10-19
|
Novella
Jánosnak az orgazdának egy rendkívül esemény megváltoztatja addigi bűnös életét.
2025-10-15
|
Merengő
Gyülekeztek a fellegek mint a B közép a focimeccs előtt. Egy villám belecsapott egy kiskutyába....
2025-09-29
|
Novella
Isabelle az egykori sztriptíztáncosnő zsaroló levelet kap.A zsaroló azt követeli egy éjszakát...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
Tetszett!