Harc önmagammal

Nem ismerlek,
Mégis hiányzol...
Mi van velem?
Mik ezek a gondolatok?

Ma is egyedül vagyok,
Négy fal börtönében...
Ez mindig is így volt...
Miért fáj ez ennyire?

Most is csak a ruhám ölel,
Én hús-vér karokra vágyom...
Legyen már ennek vége!
Nem akarom, hagyjatok!

Csak hangokat hallok,
És nem hagynak nyugodni...
Elég volt, takarodjatok!
Meg akartok ölni?!

\"Nem segíthetsz magadon..
Ez csak az igazság..
Nem hallják a kiáltásod,
Egyedül maradtál..\"

Mosolygok magamban,
Hiszen boldog vagyok,
Egy szakadék szélén állva
A mélybe zuhanok...

Egyre sötétebb minden,
Egyre jobban fázom,
Már alig lélegzem..
Semmit sem látok..

De hirtelen újra élek,
Mert elkapott egy kéz,
Magához ölel..
és nem enged el többé..

Érzem ahogy újra dobog a szívem,
És ahogy elötni a vér a testemet..
Újra látok és szemedbe nézek,
És megértem hogy van miért élnem..

De jaj ne! Hirtelen eltűnsz!
Nem érzem a kezedet..
Csak a szívemben egy űrt..
Itt vagyok, egyedül, felébredtem..