Itt fekszem, nyitott szemmel, elfeledten,
Összetörve, sok társammal, reménytelen,
Távolban egy sólyom szárnyal,
Távolban szól egy harcidal,
A sólyom után, keselyűk jönnek,
Fekszem, s egyre tépnek,
Tépik a húsom, a szívem vigyétek,
A szívet mit sosem kíméltek,
De kegyetlenek, azt hagyják, míg dobog,
Míg üti a taktust mint a harci dobok,
Szememből könny csordul alá,
Lassan jön, túl lassan, ó a halál,
Lassan elalszom, testemen szellő illant át,
Sírja hegyek és völgyek felett, sirató dalát,
Megtépázott lelkemet is magával ragadja,
A lelket mely többet zokogott, semmint tagadja.
Ajánlom ezt a verset Whym-nek hiszen az ő "Csatában" című szerzeménye ihlette.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Én is kaptam ihletet a farkasok világára, különösen az a versed tetszett, amelyik a ragadozó és az áldozat szemszögéből írja le ugyanazt.
:flushed: