Halálomon

Itt fekszem, nyitott szemmel, elfeledten,
Összetörve, sok társammal, reménytelen,
Távolban egy sólyom szárnyal,
Távolban szól egy harcidal,
A sólyom után, keselyűk jönnek,
Fekszem, s egyre tépnek,
Tépik a húsom, a szívem vigyétek,
A szívet mit sosem kíméltek,
De kegyetlenek, azt hagyják, míg dobog,
Míg üti a taktust mint a harci dobok,
Szememből könny csordul alá,
Lassan jön, túl lassan, ó a halál,
Lassan elalszom, testemen szellő illant át,
Sírja hegyek és völgyek felett, sirató dalát,
Megtépázott lelkemet is magával ragadja,
A lelket mely többet zokogott, semmint tagadja.


Ajánlom ezt a verset Whym-nek hiszen az ő "Csatában" című szerzeménye ihlette.