Van, aki harcban, kard által
Hősiességtől hajtva szeretne halni.
Van, aki békében és puha ágyban,
Nyugodtan-csendben lelkét kiadni.
Van, ki a könyebb utat választja,
S lelkét Istennek önmaga átadja.
Van olyan is, akor zenére, tánc közben,
Hirtelen akar halottá lenni...
És vagyok én, aki egyképp kerülhet földbe.
Karjaid közt egy utolsó csókot venni,
S aztán szemedbe nézve adnám ki lelkem,
Utoljára érezni, ahogy szorítod testem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-20 00:00:00
|
Versek
Bízd a végzetre mindened,
mert a léleknek...
mert a léleknek...
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?