Van, aki harcban, kard által
Hősiességtől hajtva szeretne halni.
Van, aki békében és puha ágyban,
Nyugodtan-csendben lelkét kiadni.
Van, ki a könyebb utat választja,
S lelkét Istennek önmaga átadja.
Van olyan is, akor zenére, tánc közben,
Hirtelen akar halottá lenni...
És vagyok én, aki egyképp kerülhet földbe.
Karjaid közt egy utolsó csókot venni,
S aztán szemedbe nézve adnám ki lelkem,
Utoljára érezni, ahogy szorítod testem.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-11 00:00:00
|
Versek
Idd tekintetét napestig,
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
idd e mély gyönyört, ha enyhít,
képétől forrj, összefagyj.
Nincs kinek jobb sorsa volna;
s örömöd mégis nagyobb, ha
kedvesedtől...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?