Halál veled...

Azokon a titkos élyszakákon,
mikor a holdfény sem ragyogott;
Gyertyák sem őrködtek
csak a sötétség fátyla volt.
Eljátszottam a gondololattal milyen volna nélküled,
Vagy veled együtt, ott és akkor,
egy közös ágyban halni meg.

Karjaidben elcsitulni,
ajkaiddal mélybe szállni,
Ettől az anyagi világtól,
édesen elválni.

Ha nincs egy ebmber aki lassan érint vissza
a megfogható napokba,
Ha nincsen titkos randevú,
abban a sötét kis utcában.
Ha nem lennének vágyak ízek,
vagy egy őszinte és mély sóhaj,
elmerengnék rajta,mi az,amit itt hagytam.
Ha egyedül volnék egy nagy fekete térben
és nem lenne ki lecsókolná sok keserű könnyem,
Ha nem adhatnék örörmet
és nem lenne ott két kezed,
Ha minden szót és érintést
vissza zengne a végtelen...
talán kicsit visszavágynék,
a kis poros életbe,
Melyről olyan lírikusan,
és drámaian mondtam le.

Rájöttem, hogy oda akkor nem vihetlek magammal,
és minden perceben vágynék arra, amim most itt mind megvan.
Hát nem tépem tovább elmém tarka fonalát,
nem nézek túl életemnek ködbe vesző kapuján.
Becsukom a szememet, hozzádbújok csöndesen,
és az álmokat kettőnknek már ide lent keresem.

2005 nov.15.