Hála

Jó volt szabad lenni újra,
mint dzsinn, ha jő palackból,
Öröm volt vetni papírdarabra,
faragni bálványt szép szavadból.

Egyé forrt a szív kezemmel,
mit ez gondolt, leírta az,
Köszönöm, hogy meghallgattad,
mit érzek mind úgy igaz.

Sodorja mind, kit érint a csók,
falnak is bátran rohan,
Ne sajnáld, ha egyszer adtad,
tedd meg újra boldogan.

Cserébe majd messze űzi,
rőt szakállú bú apót,
Nem láttál még ilyen szemet,
ily hálásan csillogót.