hajcsomó

jött ma reggel és ott ő csak nézett

mert eltaszította az örök fa levele

ama kavalkád is ottan fönn

a felhő húllatni akart evégett

de végül könnyen nem tette

s mégiscsak a méheknek ez szerencse

hiszen neki úgyis örülnie kellene


merthát reszketett vörösen akkor

és persze a kék ég nyomban megnyugtatta

sikerült is hogyne elvégre igazán

mert a fekete való eszébe futott annó

annó hogy szürkés szőke bűnt felejtett

komor való sub rosát csúnyán elrejtett

s arca sárgállot mit sem mondott ehelyett

hogy régen egy zsíros hajcsomót megevett


eljött így a süllyedő hősi keserű bűnbocsánat

lelke hamar nyugvó békére tért

hogy a nap elfújta a hold jó fényét

gyorsan elhajította magától a vádat

kezembe szúrta szemeivel csomóját

megfésülte szép hosszú haját

végül árokba zuhant a kis bogár

a kis bogár eltünt elnyomta mogorva haragját


s a tanulság hogy ne mondjam nem más

mint hogy ne edd meg rútul a más haját

mert ha elveszed önzőn bárki rothadt bűnét

gyomrod kihányja így vagy úgy a szégyen szűrét