Hagyj helyet a kötélnek

A szobába tévedt egy légy.
Az arcomra akar köpni.
Nekem ütközött, de leölöm!
Az lesz még csak nagy öröm.

Most szállt a nyakamra
Kiszívná a vérem.
Szállj le onnan, féreg!
Hagyj helyet a kötélnek!

Itt röpköd a fejem felett. Dögölj már meg!
Nem tudok már figyelni, nem tudok élni,
El fogok égni. Ki tud remélni? És élni? Mindenki?
Csak én nem. Szét foglak tépni!

Ne zúgjál! Kussolj már!  Halálomat sejted?
Ugye várod már a percet, mikor a fejem beköpheted!
Én is elrohadok, de léggyilkos leszek!
Nem haltam még meg, hogy már ellepjetek!

Miután hullád felett keresztet vetettem
Darabokra téplek és lenyellek egészben!
Mert én vagyok Jézus, te pedig az ostyám:
Te undorító dög, te, utolsó vacsorám.

Elkaplak és vígan összedarabollak,
Hóhérja az szelíd, esti nyugalomnak.
Összeráglak és lenyellek. Legyilkollak.
Szállj már le rólam! Hagyj helyet a huroknak.