Ha nem leszek...

Ha nem leszek, nekem se lesz senki sem,
Ki szeretetre derítsen. Nem lesz senki sem,
Se ember, se Isten.
Nem leszek kitéve csalásnak, veszélynek.
Nem hallom majd, hogy az angyalok zenélnek,
Mert nem dőlök be a gyermeki meséknek,
S nem adom magam át az enyésző reménynek.

Nem hiszek a cifrázott meséknek.
Ugyan azok tévesek, mégis szépek,
De a mese, a temető
Fekete földjétől nem védhet.
Majd elmúlnak a közeli képek,
S kialszanak bágyadt fények.
Életem most ért véget.
Végetek, szép emlékek.

Ha nem leszek, nem hallom
Hangod a föld aljáról,
Mert te fent leszel:
Álmodsz, vágyódsz és élsz.
Téged még sérthet a részeg lidérc,
Átka révén hiú reményeket vetélsz.

Ha nem leszek, te álmodsz majd,
Feledve szánalmas képemet,
Tudatlanul dobod a mélybe, emlékemet.
Nem foglalsz szerelmes sorokat levélbe,
Nem leszek már titokzatos szíved vendége.
S nem lesz majd virág a síromon,
Mert nincs, ki hozzon. Nincs, ki hozzon.

Ha nem leszek, már nem lesz,
Kinek sírjára nárciszt vinni,
Hisz nincs minek. Meghaltam,
S míg éltem, én sem vittem senkinek.
Elfeledtek majd mind, hazugon, gyorsan,
Fiatal arcom a múlt kebléhez csattan,
S a semmibe zuhanva, halkan, elillan.

Ha nem leszek, eltéped majd
Összegyűrt versemet. Te is,
Mint mindenki, elfeledsz engemet.
Nem számít majd, mennyire szerettelek.
Magam okozom majd kegyetlen vesztemet,
Míg valótlan bábokat öntelten kergetek.
Hírnév után éhes kutyaként epedek.
Szeretetre vágyom, mert nélküle elveszek.

Ha nem leszek majd, a világ sem gyászolja éltemet,
S úgy halok meg, némán és céltalanul,
Mint aki soha, meg se született.