Ha itt lennél

Ha itt lennél, már nem fájna a fájdalom,
két szemed felszárítná
könnyeim az arcomon,
Újra érezném az ajkadat,
Halkan simogatnám az arcodat.
De nélküled nem érzem már a hangokat.

Ha itt lennél, újra nevetnénk a vágyakon,
csendben összebújnánk,
S szemed nézném míg tudom,
Újra megfognám a két kezed,
Veled léphetném a léptedet.
De én már sohasem léphetek együtt veled.

Azt hiszem sohasem fogod megérteni,
mennyire szeretnélek újra érezni,
De, most már tudom
nem tudsz kilépni a határokból, amiket te szabtál.
A fájdalom amit hozzád küldtem,
egy szekrényben marad,
S te azt mondod: Nem volt hiábavaló
Én szomorúan vesztem el lassanként a reményt
a reményed.